Dalone blogja

Esti sugárkoszorúElőttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A…

A sárga lángAlágyujtott az álmaimnakA sárga láng. Hamvadok, égek:Merítsetek be arany-árba,Adjatok, adjatok menedéket.Egy vad muzsika kerget, őrjít,Csörgő aranyak muzsikája.Némítsa el már ezt a zenétA bűvös pálca, az aranypálca.Jöjjön az édes, süket este,Hol dal nem hallik,…

És fölzúgnak a hamuszín egek,hajnalfelé a ravensbrücki fák.És megérzik a fényt a gyökerek.És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok,és megszűnhetett dobogni szíve –Harmadnapra legyőzte a halált.Et resurrexit tertia die.

EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL Hol a zsarnokság van, ott zsarnokság van, nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok…

TündérmenetA tücsök cirregve fölneszel. Testem hűs álmokat iszik. Apró csillagos éjtündérek a szívemet hozzád viszik. Parányi szekérre fektetik, pihék, mohák közé, puhán, befödik zsenge nefelejccsel s lehelnek rá éjfél után. Húzzák lassú, nyüzsgő menetben szemükben…

Ők alusznak szépen, mélyen; Ébren már csak mi vagyunk. Ők alusznak s nem álmodnak; Mi virrasztunk ébren, haj csak Ébren is mi - álmodunk. Álmodunk mi hihetetlent, El se merjük mondani. A holt szeme félig nyitva; Hátha meg nem volna halva, S lehetne még valami... A nagy tenger…

A virrasztók Itt a nagy halott előttünk, Kiterítve mereven. A hideg, a téli éjben, Csillagoltó sötétségben Mi vagyunk még éberen. A sirásban elfáradt már Valamennyi jó rokon. Talán mi se volnánk ébren, Hanem mert a torban, éhen, Rágódunk a csontokon. A csontokon sem…

Házasság Undoknak mondott szárnyvasúti poloskaférjhez mennedízelmotorosra.-------------------------Feleséget keres komolyszándékú moly.Szekrény van.-------------------------Kis testi fogyatékos,önhibáján kívül -középen elvált giliszta,hozzáillő…

A teve fohásza Monoton üget a süppedő homokon a sivatag lova, a tétova teve tova. Hátán rezegve mozog a rozoga kúp alakú púp. A helyzete nem szerencsés. Apró, szemcsés homokkal telve a füle, a nyelve. Sóvár szeme kutat kutat. Még öt-hat nap kullog, baktat. Az itató tava távol, S…

Emlékezés egy nyár éjszakáraAz Égből dühödt angyal dobolt Riadót a szomoru Földre, Legalább száz ifjú bomolt, Legalább száz csillag lehullott, Legalább száz párta omolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Kigyúladt öreg méhesünk, Legszebb csikónk a lábát törte,…

EgyedülMagam vagyok, rám hull a végtelenség, a fák, a lombok ezre eltemet. Olykor fölém cikáznak még a fecskék, nem láthat itten senki engemet. A táj az ismeretlen mélybe kékül, nincs semmi nesz a lombokon, a fán, s tűz-csókokat kapok a tiszta égtül Én, a merész és álmodó…

Tóth Árpád: Körúti Hajnal Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja:…

Radnóti Miklós: GyökérA gyökérben erő surran,esőt iszik, földdel élés az álma hófehér.Föld alól a föld fölé tör,kúszik s ravasz a gyökér,karja akár a kötél.Gyökér karján féreg alszik,gyökér lábán féreg ül,a világ megférgesül.De a gyökér tovább él lent,nem…

 Szerelem?  Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, mint alkonyég felhőjén, mely ragyog, És rajta túl derengő csillagok.Én nem tudom mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, mint napsugár, ha villan a tetőn, holott borongón már az este…

KarácsonyHarang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek.Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni.A templomba Hosszú sorba Indulnak el…

A madár, fiaihozSzáraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanitottalak?! Vagy ha elmult s többé vissza nem jő A vig ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek! Nagy vihar volt.…

Halottak napjánHalottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk! -- Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk! Annyi nyomor, annyi…

Éjszaka!Im, itt a tág, a szabad éjszaka, Illatos ege, színes csillaga; mi, szűk szobáknak sápadt gyermeki tegyünk szerelmi vallomást neki - Ó éjszaka! Ó, fényes éjszaka! A föld, ha nyúgalomé s gyönyöré, szelíd szárnyával ő borúl fölé, mint jó szülő, takarva öleli,…

Babits Mihály: Messze...messze...Spanyolhon. Tarka hímü rét.Tört árnyat nyujt a minarét.Bus donna barna balkononmereng a bibor alkonyon. Olaszhon. Göndör fellegek.Sötét ég lanyhul fülleteg.Szökőkut víze fölbuzog.Tört márvány, fáradt mirtuszok. Göröghon. Szirtek, régi…

Zrínyi második énekeTe lásd meg, ó sors, szenvedő hazámat, Vérkönnyel ázva nyög feléd! Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad, És marja, rágja kebelét. A méreg ég, és ömlik mély sebére, S ő védtelen küzd egyedül, Hatalmas, ó légy gyámja, légy vezére, Vagy itt az…

Zrínyi dalaHol van a hon, melynek Árpád vére Győzelemben csorga szent földére, Mely nevével hév szerelmet gyújt; S messze képét bújdosó magzatja, Még Kalypso keblén is siratja, S kart feléje búsan vágyva nyújt? Itt van a hon, ah nem mint a régi, Pusztaságban nyúlnak el…

A XIX. század költőiNe fogjon senki könnyelműenA húrok pengetésihez!Nagy munkát vállal az magára,Ki most kezébe lantot vesz.Ha nem tudsz mást, mint eldalolniSaját fájdalmad s örömed:Nincs rád szüksége a világnak,S azért a szent fát félretedd.Pusztában bujdosunk, mint hajdan…

A tavaszi viharbanBepaskol a szemembe Májusi fa-virágot Ez a tavaszi vihar. Könnyű a kacér ágnak. Könnyű a fa-virágnak. Ők mégis itt maradnak, Nekik itt a hazájuk S nyilnak az új tavaszon. Nekem tavasz nem zsendül: Elmentem gyökerestül. A tavaszi viharban Állok, mint nagy…

73. szonettNézd, életem az az évszak, amelybenPár rőt-levél (vagy az se) leng, a tarFák ágai reszketnek a hidegben:Dúlt kórusukban nem zeng drága dal.Bennem már csak az a homály dereng,Mely alkony után sápad nyugatonS amelyet lassan, feketén belengAz éj, a fél-halál, a…

BalatonpartonBalatonpartona nádi világbanmegbújtam egyszer,s csodaszépet láttam:bóbitás nádonnádiveréb-fészket,sásbokor aljánkis vizicsibéket.Vadruca moccant,topogott a vízre,barna liléitvízi útra vitte.Senki se látta,csak magam csodáltam,ott a vízpartjánmég sokáig…