Dalone blogja

Egy gondolat bánt engemet...Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek…

A föl-föl dobott kőFöl-földobott kő, földedre hullva,Kicsi országom, újra meg újraHazajön a fiad.Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbusong s lehull a porba, Amelyből vétetett.Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint.Tied…

Tartózkodó kérelemA hatalmas szerelemnek     Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek,     Gyönyörű kis tulipánt! Szemeid szép ragyogása     Eleven hajnali tűz, Ajakid harmatozása     Sok ezer…

Ki látott engem?Volt nálamnál már haragosabb Élet? S haragudtam-e, vagy csak hitem tévedt? Szívem vajon nem szent harang verője? Vagyok csakugyan dühök keverője? Kit mutatok s mit kutató szemeknek? Nem csalom-e azokat, kik szeretnek? Szeretem-e azokat, kiknek mondom? Méltán gerjeszt…

Ezt a verset is Erikától kaptam. :) Köszönöm neki!Zimonyi Zita : Töprengés elröpíti-e hozzád a gondolat érzékekről felszálló óhajomat, a sürgetést, hogy jöjj hamar, elröpíti-e hozzád a gondolat, hogy két ág puha-pihe tövén esengve hív-vár a fészekmély,…

Ezt a verset Erika küldte nekem, köszönöm szépen itt is!:)Zimonyi Zita: Csak a kezed súgott reményt Szemed száz hideg csillaga hullt rám, s az örökkévalóság kelyhébe zuhantam a valóságszálak hálóján át. Közelségedre szívemben felcsendült a mindenség kék harangja, s…

Zengettük a jövő reményit, Elsírtuk a mult panaszát; Dicsőség fényével öveztük Körűl a nemzetet, hazát: Minden dalunk friss zöld levél Gyanánt vegyült koszorujába. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága!Ah, látni véltük sirjainkon A visszafénylő hírt-nevet: Hazát…

Letészem a lantotLetészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Más ég hintette rám mosolyját, Bársony…

85. szonettMúzsám némultan vonul vissza, mígMagasztalásod, gazdag hódolat,Arany tollal tárolja betűit:Kilenc Múzsa csiszolja szavukat.Más jó szókat ír, én jót gondolok,S -- bamba sekrestyés -- Ámen-t zendítekMinden himnusznál, mellyel hivatottElmék műgondja áldja nevedet.Úgy…

  Távol zongora mellettA hangok ömlenek a zongorából,Mint illatos teából száll a gőz.Lassan simítja arcomat a mámorÉs bennem most száz élet kergetőz.Mártának hangja jut eszembe mostan,Oly bársonyos volt s ez nem az övé.Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam.Szemem mered a…

Shakespeare: 113. szonettElhagytalak, s szemem lelkembe néz;s ami azóta mondja, hol az út,félig szolgál, félig vakságba vész:látni látszik, de tényleg kialudt;mert nem adja át a szívnek, amitelkap, madarat, rózsát s egyebet;gyors tárgyai nem hatnak lélekigs a maga képeit sem őrzi…

BudapestItt egy arany tábláju gyógytár: a polcokon sok vén doboz; karszéke régi és kopott már, de oly hívó és otthonos. A nagy üveg-ajtón ki is hat a furcsa, gyógyszertári friss szag. - Ott újra más újság akad: egy drágalátos kirakat. Előtte búsan elborongok: uj bonbonok,…

Óh Szív!Nyugodj!Fegyverben réved fönn a téli ég, kemény a menny és vándor a vidék, halkul a hó, megáll az elmenő, lehellete a lobbant keszkenő. Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon helyezkedik a csontozott uton; kis, száraz nemzet; izgágán szuszog, zuzódik, zizzen, izzad és…

A Dunánál3 Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. Mikor mozdulok, ők ölelik egymást. Elszomorodom néha emiatt - ez az elmulás. Ebből vagyok. "Meglásd, ha majd nem…

A Dunánál2 Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, mit száz ezer ős szemlélget velem. Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell. S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit én…

A Dunánál1A rakodópart alsó kövén ültem,néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.Alig hallottam, sorsomba merülten,hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.Mintha szivemből folyt volna tova,zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.Mint az izmok, ha dolgozik az ember,reszel, kalapál, vályogot vet,…

A hullámok lágy tánca...A hullámok lágy tánca s odaát a lombok gyenge lejtése az éjjelt lassudan hozták s csillagok raját hívták reszketni az egekre széjjel. Igy ők. S az érzelmek is csendesen mozdulnak benn a szívben ringatóan, emlékezés visszfénye, szerelem hatalma ring, mint…

Reménytelenül Lassan, tünődveAz ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél.Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén.A semmi ágán ül szivem, kis…

LoreleyNem értem, a dal mit idéz föl,s hogy oly bús mért vagyok:egy régi, régi regétőlnem szabadulhatok.Már hűvös az este; a Rajnanyugodtan folydogál;a hegycsúcs sugarasragyúlt alkonypírban áll.Ott fenn ül - ékszere csillog -a leggyönyörűbb leány;aranyhaja messzire…

Pontos vers az alkonyatrólKilenc perccel nyolc óra múlt, kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz, hogy az árnyék közészorúlt. Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt, mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap búvik a magas füvek között,…

Őrizz és védjÁlmomban fú a szél már éjjelente s a hófehéren villanó vitorlák csattogva híznak messzi útra készen. Úgy írom itt e lassu költeményt, mint búcsuzó, ki ujra kezdi éltét, s ezentúl bottal írja verseit szálló homokra távol Áfrikában. De mindenünnen,…

Két karodbanKét karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy…

Téli napsütésAz olvadt hó beroskad és szertesündörög, kondérok gőzölögnek, mint bíbor sülttökök. A jégcsap egyre nyúlik, a csöppje már nehéz, egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó, kevésbeszédü lettem s ritkán…

Tétova ódaMióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul…

Eröltetett menetBolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel, s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer, s…