HTML

HTML

Dalone blogja

Ez a blog azért indult, hogy ha valami érdekeset találok leírhassam valahova, és rendezetten megtaláljam. Ha valakit még érdekel is, az külön öröm lesz, de én megelégszem azzal is ha egyedül én nézegetem a blogom.:) Végül, hogy félreértés ne essék, nem akarom elüldözni a látogatókat, ezzel csak azt akartam leírni, hogy nem az a legfontosabb, hogy ma 2 vagy 200 látogatóm van. Hanem az, hogy a 200-ból van-e 2, aki megnézi, és érti is amit leírok.

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Heinrich Heine: Loreley

2008.08.20. 10:55 :: Dalone

Loreley

Nem értem, a dal mit idéz föl,
s hogy oly bús mért vagyok:
egy régi, régi regétől
nem szabadulhatok.

Már hűvös az este; a Rajna
nyugodtan folydogál;
a hegycsúcs sugarasra
gyúlt alkonypírban áll.

Ott fenn ül - ékszere csillog -
a leggyönyörűbb leány;
aranyhaja messzire villog
aranyfésűje nyomán.

Aranyban aranylik a fésű,
s közben a lány dalol;
hatalmas zengedezésű
varázs kél ajkairól.

A hajósnak a kis ladikban
szive fáj, majd meghasad;
nem le, hol a zátony, a szirt van -
fel néz, fel a csúcsra csak!

Végűl ladikot s ladikost a
mélységbe sodorja az ár...
S hogy ez így lett, ő okozta
dalával, a Loreley.

Szólj hozzá!

Címkék: vers heine

A bejegyzés trackback címe:

https://dalone.blog.hu/api/trackback/id/tr75624277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása