Azt hiszem egy kis szövegrészlettel kezdeném el ezt az egészet...
"A lány ült a csendes vonatkocsiban, és bámult ki az ablakon. Nézte, ahogy a fák levelei megtörik a lemenő nap fényét, és így jutnak át az üvegen.
A vonat ment, zakatolt, és mégis különleges csend volt mindenhol. Érintetlen, zöld és sárga színben pompázó tájak váltogatták egymást odakint.
A hűvös levegő betört a kis réseken az ablakon át, és tánca az egész kocsit bejárta.
Különös érzés szállta meg, ahogy a vonat ment előre. Hirtelen rátört az, hogyha valami ennyire tökéletes lehet az egyik oldalról, a másik oldalról sem lehet rossz. Egy pillanatra úgy érezte minden rendben van a világon. Mindennek oka van.
Ő mondta ezt, aki éveken át kitartóan hitt abban, hogy aki azt mondja mindennek oka van, az csak a felelősségéről próbálja elterelni a figyelmet.
Mostmár belátta. Bármit is tesz az ember, oka van, de egyben felelős is érte.
Túl szép ahhoz a világ, hogy ne legyen mindennek oka. Kell lennie."
